Az ingatlanpiaci válság idején, 2010-ben a Keleti pályaudvar közelében, a Hernád utcában árultam egy kis garzon lakást, szakadék házban. Felújítandó kéró, amolyan legénylakás. Nagyon nem kellett senkinek, mert tényleg riasztó volt egy kicsit az aládúcolt lépcsőház… De nincs mese, az ingatlanközvetítő munkája, hogy a sz*rból is várat épít, tehát elvállaltam a feladatot.
Végül néhány hónap huzavona után egy kollégám hozott egy vevőt, aki hajlandó volt megadni egy “viszonylag” elfogadható árat. Ha jól emlékszem 7.200.000 Ft szerepelt végül a megállapodásban, de az irányár 8.900.000 Ft volt. Ráadásul a vevő elég nehéz ember volt, napokig fúrtuk-faragtuk az adásvételi szerződéstervezetet, mire sikerült kialakítani a mindenki számára elfogadható feltételeket.
Volt néhány bútor a lakásban, aminek a sorsa a megállapodás szerint az volt, hogy a tulajdonos elszállíttatja. Ez az adásvételi szerződés aláírásának a feltétele volt, és a vevő ragaszkodott ahhoz, hogy még a szerződés napján személyesen meggyőződjön arról, hogy ténylegesen ki lett ürítve a lakás. Az ingatlanközvetítő kollégámnak átadtam a kulcsot, hogy újra elvihesse az emberét a lakásba.
A biztonság kedvéért a szerződés előtti napon még utoljára felhívtam a tulajdonost, hogy megerősítse, hogy a lakás ki lett ürítve, illetve utoljára lecsekkoltam, hogy minden dokumentum együtt van-e a szerződéshez. A tulaj azt válaszolta, hogy minden rendben.
Az utolsó pillanatban az ingatlanközvetítő menti a helyzetet!
Másnap 10:00-ra volt kitűzve a szerződés.
Reggel 8-kor az ágy szélén ülve dörgöltem a szemem, mikor csörgött a telefon.
A kolléga hívott, aki a vevővel éppen a lakásban volt:
„Basszus, itt maradt a lakásban két polc, a konyhaszekrény egy darabja és egy fotel, és azt mondja a vevő, márpedig így nem lesz adásvétel, mert nem ebben állapodtunk meg.”
– Ó hogy az a búbánatos úristen áldja már meg a tulajt meg a vevőt is… NE mozdulj, jövök! Ezek szerint mostantól az ingatlanközvetítő lomtalanítást is vállal…
Majd rohantam a lakásba, ahol már csak a kollégát találtam. A vevő nagy dirrel-durral elment, hogy akkor menjünk a fenébe, nem lesz szerződés.
– Na most mi legyen? – kérdezte a kolléga lesápadva
Nyugalom… – mondtam – Szerinted hol vagyunk?
Ez nem Hollywood, hanem Erzsébetváros, Hernád utca. 8:45-van.
A közteresek csak 9:00-kor kezdenek. Ha levisszük a ház elé az utcára a cuccot, fogadjunk, hogy néhány „recycling matador” pár óra alatt eltünteti!
Így is tettünk, mire 9:00-kor az utca sarkán megjelent a közterületfelügyelő, már a teljesen üres lakás ablakából figyeltük, ahogyan a pacalpörköltön igen nagyra hízott szerv méregeti a kupacot, ami tegnap este, mikor letette a lantot, még sehol nem volt.
Azt is láttuk, hogy a szomszéd kapualjak árnyékából már néhány sötét szempár sóvárogva méregeti a rögtönzött bolhapiacot.
Amint a közteres emberkénk levette róla a szemét… husss… és már vitték is a cuccot a szélrózsa minden irányába.
– Na barátom – fordultam a kolléga felé – néhány napja arról szóltak a hírek, hogy Londonban a Heathrown valaki véletlenül ott hagyott az egyik széken egy sporttáskát, és ezek a marha angolok félmillió embert evakuáltak… Nálunk bennszülött terrorista elhárítók vannak. Ha otthagyod a cuccod valahol, 10 perc múlva már nincs meg…
Most már nem volt más hátra, csak hogy visszaimádkozzuk a vevőt a lakásba, ami most már TELJESEN üres volt, illetve hogy a tulajdonost ott tartsuk az ügyvédnél, ahol már órák óta vártak ránk. Innentől már simán ment a dolog és mindenki boldog volt.
Hacsak nincs egy profi ingatlanosod, aki költöztetést is vállal, tartsd be betűről betűre a megállapodást!
A szerzőről
Mlinárik Márton – ingatlanközvetítő, befektetési tanácsadó és a mlinarikmarton.hu alapítója. Több száz lakáseladás után pontosan tudja, mit keresnek a vevők – és hogyan érdemes hitelben, időzítésben, stratégiában gondolkodni. Ismerd meg őt itt →
Legutóbbi hozzászólások